Ezután következik

Mester és tanítványok között

Kit lehet tényleg megváltani? 2/11 rész

2020-08-27
Nyelv:English
Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom

Még a gekkó is újra elmondta. Egy másik gekkó jött. Így szólt, „Mester békéjéért, ne nézze a negatív híreket.” (Hűha.) Így szóltam, „Csak a főcímeket néztem meg a mobilomon.” És így szólt, „Még mindig nem jó, nem jó. Különítsd el Magadat attól.”

Nem volt nálam kamera. És azután akartam róla egy fotót készíteni, hogy megmutassam nektek, milyen fajta pókot láttam azelőtt. Azt, amelyik jött, és megmentett engem a kígyótól. (Igen, Mester.) Ez hasonló hozzá, csak nagyobb. Ha látsz egy világos barna színű, kerek testű pókot, ő ilyen fajta. Ők olyan kedvesek. Miután elmondta nekem, amit mondott, s aztán ezt mondtam neki, „Vigyázz magadra és a hasadban lévő utódaidra,” és mindezeket. És azután elment. És később megbántam, mert úgy nézett ki, mint az a pók, aki segített megmenteni az életemet a raktárszobában, egy másik helyen, és megbántam, hogy nem csináltam róla fotót. (Igen, Mester.) Mert meg szeretném nektek, srácok mutatni az ilyen fajta pókot, mivel a (Supreme Master) TV-nken egy másik fajta pókot mutatnak. Nem látom, hogy az ilyen fajta pókhálókat fon vagy ilyesmi. Csak szaladgálnak körbe. (Igen, Mester.) A barna és kerek, ami úgy néz ki, mint egy rák. (Igen.) Szóval bánom, hogy nem készítettem róla fotót. Talán nem volt nálam kamera. Egy másik helyen találkoztam vele. Ugyanabban a környezetben, csak egy másik házban, (Igen, Mester.) miközben mást csináltam, és azután, mikor visszamentem a saját szobámba, megbántam. Így szóltam, „Ó, készíthettem volna róla fényképet, csak hogy megmutassam a csapatomnak.” A fajtát. Nem ugyanazt, de azt a fajtát. (Igen, Mester.) És így szóltam, „Ó, pók, elfelejtettem rólad fotót készíteni. Vissza tudsz jönni valahogy a házamhoz?” Csak így mondtam, néhányszor megismételve. (Igen.)

És lássatok csodát, majdnem ugyanazon a napon, csak egy kicsit később, mivel számára sok időbe telik, hogy ilyen hosszú utat megmásszon. (Igen, Mester.) Nincs messze, de ez csak neki, egy apró lénynek és a hasában lévő kicsinyeinek, egy fehér erszényben. (Igen.) Úgy néz ki, mint egy tabletta, kerek és fehér. (Igen, Mester.) És azután jött. De nem láttam őt. Vizet akartam spriccelni, hogy néhány halott rovart elspricceljek. (Igen.) És ő annyira megijedt, elfutott, és láttam őt a hasával. Így szóltam, „Ó, ó, ó, ó! Annyira sajnálom.” Nem találtam el őt a vízzel, de a zaj és a nedvesség - egy keveset spricceltem, (Igen.) – ami megijesztette őt. Így szóltam, „Oké, oké menj el. Védd magad és a kicsinyeidet. Annyira sajnálom, nem láttalak.” Azóta se tudtam lencsevégre kapni (meglátni) őt. Biztos halálra rémült mostanra. Nem fog visszajönni.

Tudjátok, mindezek az állatok, még rovarok is, egészen fel a pókig és a gekkóig, az ilyen fajták annyira, annyira, oly nagyon meghatották a szívemet. Ez valóban így van, ahogy a Biblia mondja, „Kérdezzétek meg a madarakat, és el fogják mondani nektek. (Igen.) Beszéljetek a halakhoz, és ők útba fognak titeket igazítani.” Valami hasonlót az állatokról, hogy ők segíteni fognak titeket. (Igen, Mester.) Ők tényleg a segítőitek. Még a gekkó is, olyan kicsi, mint a hüvelykujjam. És a pók, ő nagyobb, mint a hüvelykujjam. És persze plusz a nyolc láb. (Igen, Mester.) Ó, Istenem. Ő eljött! (Ó, olyan édes.) Egész idáig mászott, és nem láttam meg őt. Egy nagyon nyilvánvaló helyen volt, de annyira elfoglalt voltam azzal, hogy megszabaduljak a rovar tetemektől a spricceléssel, hogy nem vettem észre őt. És így történt, hogy megijedt és elfutott. Annyira sajnálom. Egyfolytában elnézést kérek. Folyton mondom, „Úgy sajnálom.” Tényleg, bocsáss meg, bocsáss meg. Nem akartalak megijeszteni. Nem akartam ártani a kicsinyeidnek. Kérlek, vigyázz jól magadra.” És ez a pók története.

Sok másik is jött, még aprók is jöttek, és mondták nekem… Mit mondott nekem ismét a pók ma délután? Ó, ember. Nem volt időm, hogy leírjam. Most elfelejtettem. Az a nagyon apró. Ó, igen. Mert túlságosan megzavartak. Mostanában oly sok gond van a munkánkkal. (Igen.) Minden műsorral gond van. Tudjátok, igaz? (Igen.) Mindenki szintén bajban van. Tehát arra gondoltam, hogy talán el kell költöznöm. Valamint sok rovar jött, hogy bajt okozzon nekem. Az a fajta színes pók jött, és így akadályozott engem. Azt mondtam, tán el kéne költöznöm egy másik, békésebb helyre. Erre jöttek a pókok, néhányan, azt mondták nekem, „Maradj! Maradj itt. Biztonságosabb Neked.” (Hűha!) El akartam költözni. Összecsomagoltam már pár dolgot, és azután mind sietve jöttek. Sőt a madarak is. Mielőtt elfelejtem. A madarak százával jöttek. (Hűha! Ez bámulatos!) Százan vagy ezren, nem tudom. Hirtelen a semmiből jöttek, és mindenütt csiviteltek odakinn. Minden apró szegletben, mindenütt csiviteltek. Azt mondták nekem, „Ne menj! Ne menj! Kérlek, maradj itt.” Így szóltam, „Akkor mi van?” És azt mondták nekem, „Ha Te elmész, a negatív arra vár, hogy ártson Neked az úton.” (Ó, istenem.) Talán itt jobban védve vagyok. De ha azon az úton megyek, talán nem leszek annyira védve, és esetleg az út az erődítményükön keresztül halad át. (Igen, Mester.) Akkor talán ártanak nekem az úton. Tehát megint nem költöztem el, de újra át kellett szerveznem a dolgaimat. Kipakoltam, átszerveztem dolgokat. Mondd el, jól nézek-e még ki. (Szép vagy. Csodálatosan nézel ki, Mester.) Azért, mert nem látjátok az izzadságot, hogy egész nap dolgoztam, hogy átrendezzek dolgokat, beállítottam a fényt a kamerának, és előkészítettem ezt s azt, előkészítettem a sarkot, hogy ne legyen olyan zsúfolt, vagy ne legyen olyan rossz kinézetű, hogy a szerkesztőknek ne kelljen olyan keményen dolgozniuk, hogy letakarják a hátteret. (Igen, Mester.) Nem mindig van időm előkészíteni, így néha nagyon keményen dolgoznak. Meg kell ezt köszönnöm a szerkesztőknek. (Igen.) Mivel le kell takarniuk a hátteret. (Igen.) Úgy gondolom, ezúttal nem kell ezt tenniük. Csak a függönyt és a fa falat. Azt hiszem nem kell többé letakarniuk. Tehát ezeket a dolgokat akartam elmondani nektek. Nem tudom, van valami más? Ó, rendben.

Az egyik kutyám nem evett. Elmondtam nektek ezt azelőtt? (Nem, Mester.) Nem? Rendben. Mivel pár naponta jelentik nekem, hogy vannak a kutyák. (Igen.) Nemrégiben, az egyik kutya, amelyik mindig a házban pisil, hogy elmondjon nekem valamit, ha nem figyelek. (Igen.) És amikor egyik másik kutya sem meri azt megtenni, ő mindig meg fogja tenni. Azt mondta, „Mester biztonsága fontosabb.” Meg van ijedve, de mégis megteszi. Azt jelenti, hogy nagyon védelmez engem. Nem bánja, ha leszidom őt, amiért a házban pisil. Nem mindig teszi. Csak ha van valami fontos, ő figyelmeztetni akar engem. De nem mindig van rá időm, hogy lássam őket, erről van szó. Ők a védelmezőim is, de elvonuláson nem megengedett, hogy olyan sokat lássam őket. Azelőtt, mikor az egyik kutya meghalt, emlékeztek? (Igen.) Jönnöm kellett és találkoznom velük és vigasztalnom őket, de mostanában nem tudok többé. (Igen, Mester.) De ő megint nem evett, és azt kérdeztem tőle, „Miért?” Azt mondta, oly sokat aggódott a státuszom miatt, mivel túl sok Spirituális Érdemet veszítettem. Nem csak Érdemet, de Fiatalságot. Ezt a fajta Örök Ifjúságot, az nem a fizikai külső fiatalsága. (Igen, Mester.) De ez is megtörténhet. Csak arról van szó, hogy ez nem azt jelenti. (Igen, Mester. Értem.) És akkor azt mondta nekem, hogy olyan sok Fiatalságot és Szabadságot és Biztonságot és Érdemet és Védelmet vesztettem. Olyan sokat vesztettem, nullává lett, hogy emiatt nem tudott enni.

Sokszor nem tudott enni, sok nappal azelőtt, és azelőtt és azelőtt. Folyton azt kell neki mondanom (belül, telepatikusan), „Kérlek, vigyázz magadra, hogy egészséges és erős legyél, hogy ismét láthassuk egymást. Mert ha beteg vagy, akkor hogyan láthatjuk újra egymást? És engem is aggódásra késztetsz.” Ezért néha eszik, és tényleg egyre jobban eszik, mert mondtam a gondozónak, „Ha nem eszik, jelentened kell nekem.” Írj nekem rajtatok keresztül. De ha jól eszik, akkor rendben. Ha egyszer, kétszer nem eszik naponta, akkor minden rendben. De ha több napig így nem eszik, akkor tennünk kell valamit. (Igen.) Tehát ideírtam, „Ő ismét nem eszik. Nagyon keveset evett. Aggódik a sok spirituális, elveszített jellegem miatt, Érdem, Béke, Ifjúság, Szabadság, Biztonság vesztés. Azt mondtam neki, hogy ennie kell, jól kell aludnia, hogy ne kelljen aggódnom miatta. A másik lány, a kisebbik szintén aggódik, azt mondja, hogy az emberek nem érdemlik meg az áldozatomat. Oly sok minden elveszett, értéktelen státuszúvá vált ilyen módon.” Tudjátok, a másik kutya, a kisebbik, a látnok. Ők mind nagyon jók hozzám. „Ennek nem kell így lenni, hogy Te ilyen sokat veszítesz, és azután így érdemtelen státuszúvá válsz.” Ezt mondta. „Köszönöm mindannyiótok szeretetét és törődését.”

Azt mondták nekem, „Ne nézd a híreket többé. Ne kutass a hírekben.” Mivel ettől még többet fogok veszíteni. Szemtől szembe látni a nem gyakorlókat, húsevőket, borivókat a hírekben. Azt feleltem, nem is olvasok híreket. Csak a fő címeket olvasom el. Csak egy részét olvasom el, ha az fontos. De azt mondták, az nem jó nekem. Tehát azt mondtam nekik, „Megpróbálok minimalizálni néhány kutatást a negatív és rossz hírekkel kapcsolatban, mert ez indirekt kapcsolatot teremt a híreken keresztül a negatív világi átlagemberekkel. Ez rossz nekem, különösen elvonuláson, mert érzékeny vagyok, nyitott energia.” Nem írom le az egész mondatot, csak röviden. (Igen, Mester.)

A színes pók megpróbált megállítani, pókhálókat szőve bárhova, ahol át kell járnom. Erre a másik pók azt válaszolta nekem, "Mert az a lény a bukásodat kívánja." Bukást a küldetésemben, és ezeket. És egy másik, egy másik napon: a nagyobb fekete kutya sem evett. Tehát így szóltam, „Miért? Miért nem eszel?” Ő így szólt, „Mesterért aggódok.” Erre én, „Miért?” Erre ő, „A Szabadságod, Ifjúságod Békéd, Érdemed nem jó.” Nem jó állapotban van. Csak azt mondom, „nem jó,” de azt jelenti, „nem jó állapotú.” Röviden írtam itt. (Igen.) Tehát így szóltam, „Tudom! Minden lény érdekében, önként teszem meg. Tehát rendben van. Ne aggódj.” Azt mondtam, „Ne aggódj. Jól kell ennetek, jól kell aludnotok miattam, hogy ne aggódjak értetek. Oké?” „Jól evett itt,” bármikor látott engem, de ott nem.

A következő, a Végső Mester mondott nekem egy rövid üzenetet. Így szóltam, „Áldás Neked.” Ő így szólt, „Légy szabad, legyen Békéd, Biztonságod, Érdemed.” Így szóltam, „Szabad mitől? Szabad mitől? Elvonuláson vagyok.” Erre Ő, „Szabadítsd fel az életedet.” Azt mondtam, „Mit jelent ez?" Ő így szólt, „Ne nézz több negatív hírt.” Azaz, szabadítsam ki magamat a világból. (Igen, Mester.) Rendszerint ezt jelenti az „elvonulás”. De meg kellett tennem a különleges helyzet miatt. (Igen, Mester.) Soha nem érdekel a hírek nézése egyébként sem. Ezt tudjátok. Csak azokban a napokban, mivel az olyan sürgős volt. Még a gekkó is újra elmondta. Egy másik gekkó jött. Így szólt, „Mester békéjéért, ne nézze a negatív híreket.” (Hűha.) Így szóltam, „Csak a főcímeket néztem meg a mobilomon.” És így szólt, „Még mindig nem jó, nem jó. Különítsd el Magadat attól.”

És mi más van itt? Ez július 21-én volt. Folyton visszafelé olvasok, mert eredetileg csak a másikat akartam felolvasni, és azután úgy tűnik, hogy még több van. Július 20-a: „Borzalmas hét.” „Rémes több, mint egy hétig. Az összes műsorvezető, még a madár is a Nap Tippjében mindent rosszul csinált. Mindent újra, újra, újra csináltunk. Kimerítő. És az a (kutya) ismét nem evett jól. Legutóbb, ugyanígy. Túl sokat aggódik a Mesterért. Szegény lány. Azt mondtam neki, hogy vigyáznia kell magára miattam.”

Továbbiak megtekintése
Lejátszási lista
Megosztás
Megosztás
Beágyazás
Kezdés
Letöltés
Mobil
Mobil
iPhone
Android
Megtekintés mobil böngészővel
GO
GO
App
Szkenneld be a QR kódot, vagy a letöltéshez válaszd ki a megfelelő operációs rendszert
iPhone
Android