Tudni azt, hogy melyik a valódi Mester, szerzetes vagy pap, 2/10 rész

A himalájai hegyekben és erdőkben este nagyon gyorsan besötétedik. Nos, amikor ott voltam, nagyon gyorsan besötétedett. Néha elmentem a könyvtárba, hogy kölcsönvegyek néhány könyvet, vagy olvassak ott valamit, és akkor is, amikor bezártak, és haza kellett mennem, hosszú utat tettem meg. […] Azokon az erdei ösvényeken néha senkit sem látsz. Ritkán, hébe-hóba szerencséd lehet, hogy véletlenül belebotlasz egy szerzetesbe, valami idős szerzetesbe, és csak egy műanyag fólia van a feje felett, amit néhány közeli faágból épített néhány híve vagy talán ő maga. […]

Mindig boldogság volt nekem látni ezeket a szerzeteseket. Először is, mert az ösvény olyan magányos, senki sincs ott. Másodszor pedig azért, mert ők képviselik számomra azt a szent képet, az emberek és valami életnél nagyobb dolog közötti kapcsolatot, valamit, ami összeköt Istennel, a Mennyekkel. Mindig becsben tartottam azt, amikor régen szerzeteseket láttam. Még egy városban is, Indiában több esélyed van arra, hogy jó szerzeteseket láss, nagyon tisztákat és egyszerűeket. Mindenfelé járnak. Nincs pénz a zsebükben.

Egyszer találkoztam egy szerzetessel, aki később a hinduizmus tanítómesterem lett, és hindu apáca lettem alatta. Soha nem volt pénze, ezért mindenhová gyalog járt. Aztán egy másik templomba ment a barátját meglátogatni. Abban az időben volt némi pénzem. Nagyon sötét volt, ezért meghívtam őt egy buszmegállóba, és nagyon hosszú élete során csak egyszer mentünk busszal. Aztán elmentünk egy templomba, ahol az ő szerzetes barátja és segítői, valamint néhány női hívője készített nekünk ételt. Nagyon nagylelkűek és kedvesek voltak. A templom mellett volt egy nagy patak, és ott lettem hindu apáca.

Már nem viselem (a köntöst), de még mindig az apáca nevem Mandakini Giri. A Giri egy hagyomány, az egyik nagy hagyományos szerzetes iskola Indiában. Azt mondják, egészen (Shankaráig) nyúlik vissza, az egyik hindu szigorú szerzetesi hagyomány nagy alapítójáig. Az összes szerzetes, akit Indiában láttam, többnyire nagyon-nagyon tiszta volt. És mindenhol csak úgy gyalogoltak. Igazából csak három ruhadarab volt a testükön. És ha az egyiket kimosták, megvárták, amíg megszárad, és akkor kimosták a másikat; nem mosták ki mindet egyazon nap.

A buddhizmusban a Buddha azt mondta, hogy a Dharma-záró korszakban a maja gyermekei szerzetesnek fogják magukat kiadni, hogy megtévesszék az embereket - a kiszolgáltatott embereket, azokat, akik félnek a túlvilági és az itteni életben a bajtól, azokat, akik menedéket és védelmet keresnek a szerzeteseknél - sok bajt okoznak majd nekik. Sokat hallottam. Nem tudom, hogy sok más országban is vagy nem, de néhányban sokat hallottam erről, és nagyon szomorú volt. De azt hiszem, hogy még mindig sok jó szerzetes van; ezért mondtam nektek, hogy segítsétek, vagy támogassátok őket, ha tudjátok.

Más hagyományokban nem sokat hallok problémákról, mint talán a Hòa Hảo buddhizmusban vagy a Nam Quốc buddhizmusban, amit szeretettel kókusz buddhizmusnak is neveznek. Mert az Alapító, egy nagy mester, Nguyễn Thành Nam, csak kókuszdiót evett és kókuszvizet ivott, hogy megéljen. Ó, szeretem a kókuszdiót, ha már erről beszélünk. (Âu Lạc) Vietnamban sok jó kókuszdiót ettem. Különböző kókuszdiófajták vannak. Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken is vannak különböző fajták. A legjobb fajta az, amelyik olyan illatos és édes, hogy tényleg örökké tudnád enni. Néhány más kókuszdió nem olyan, azok egyszerűbbek. Nem sok íze van. Amikor Thaiföldön voltam, sok ilyen illatos kókuszdiót ettünk, és Vietnamban (Âu Lạc) is. A Fülöp-szigeteken is van ilyen fajta.

Egyszer a Kajmán-szigeteken voltam, mert nem tudtam sokáig maradni Amerikában. És a Kajmán-szigeteken, a kis házam előtt is voltak kókuszdiófák. És ezek a kókuszdiófák a tengerparton olyan édesek és illatosak voltak - pont olyanok, mint amilyenek Thaiföldön, (Âu Lạc) Vietnamban vagy a Fülöp-szigeteken vannak. Nem tudom, miért, talán a tengerpart miatt olyan az íze. A homokos tengerparton van; ez egyfajta privát strand. Ez nagyon olcsó ház. Bárhol ki lehet bérelni, és az nem olyan volt, mint a városban. Egy órát kellett vezetni a városból, a legközelebbi piacról ahhoz a házhoz, egy nagyon távoli külvárosba. És ott egyedül éltem. Amikor nem tudtam Amerikában maradni, mindig oda kellett mennem egy időre. Nagyon szép volt, és nem féltem semmitől. Nagyon jó volt.

Kevés tanítványom volt akkoriban. Minél több embert ismersz, minél több tanítványod van, annál inkább másként érzed magad. Rengeteg karma veszi körül őket, és ez eljut hozzád. És akkor az különböző terheket, különböző érzéseket, sőt félelmet is ad neked. De ilyen az úgynevezett Mester élete. Ha Mester akarsz lenni, számolnod kell mindezzel, amiről sosem gondoltad volna, hogy megtörténhet veled. Minél többet adsz, nem annál többet kapsz - spirituálisan nem; anyagilag igen. Nos, igazából nem tudom, hogy minél többet adsz anyagilag, annál több van-e neked vagy sem. Győződj meg róla, hogy eleget adsz, és eleget tartasz meg magadnak. Mert sosem tudhatod, mit hoz a karma. A karma nem biztos, hogy tőled jön; lehet valaki mástól. Tehát csak legyetek mértékletesek mindenben, akkor rendben lesz.

Néhányan azt mondjátok, hogy egyetlen szerzetesben sem bíztok, hogy felajánlásokat adjatok. Nem hibáztatlak titeket. Csak tudnotok kell, hogy melyik szerzetes jó, hogy adjatok nekik. És minden szerzetes, aki pénzt kér, az azért van, mert nincs pénze, és egy kicsit kényelmes életet akar magának és a követőinek is. Lehet, hogy néhányan bejöttek, hogy szerzetesek és apácák legyenek alattuk, és gondoskodniuk kell róluk. Talán így van. Én ezt gondolom, de nem vagyok benne olyan biztos. Elég sokan panaszkodnak azokra a szerzetesekre, akik adományokat kérnek, és akik mindenféle trükköt találnak, hogy rávegyék az embereket, hogy adjanak nekik.

Részlet innen: "Trúc Thái Minh azt mondja, a szellem felajánlásokat kér, mint ahogy a szerzetes teszi" : Tegyél fogadalmat, hogy felajánlásokat teszel! Bármennyit kér [a kísértetszellem], az életünket, de a vagyonunkat és a pénzünket kéri, és ezeket fel kell ajánlanunk neki. Értitek? Nos, vagy elveszítjük az életünket, vagy megőrizzük az életünket, de elveszítjük a pénzünket, mi mást tehetünk? A kísértetszellem azt követeli, hogy pénzt kell felajánlanod neki, akkor meg lesz áldva és elmegy. Nem számít, milyen gyógyszert szedsz, még ha az amerikai is, vagy a legjobb minőségű, ha ezt a kísértetszellemet nem lehet kielégíteni, akkor nem fogsz megmenekülni, és meg kell halnod. pénzt kell felajánlanunk, minden adósságot ki kell fizetnünk neki. Akkor a kísértetszellem megbocsát nekünk, és nem veszi el

Részlet innen: "Karmikus adósságok rendezése a Ba Vàng Pagodában: 700 millió VND (28,000 USA dollár) szertartásonként és egy élő tanú története". L szerint a csoportot egy nagy terembe vezették. Bent két barna reverendát viselő nő és egy szerzetes volt. A csoportnak jelezték, hogy üljenek le a padlóra, majd a szerzetes elkezdett egy mantrát kántálni, hogy megidézze a szellemeket, hogy megszállják a két nőt. A család, amelyik eljött, megidézte a hozzátartozóik szellemeit, egyenként szólítva őket. Az én esetemben azonban a szellemek által adott információk mind tévesek voltak. L hozzátette, hogy mindenkit, aki ott volt, arra kértek a szellemek, hogy fizessen pénzt, hogy "feloldja a karmájukat". A szellem minden alkalommal 5-7 percig megszállt egy személyt, majd egy titkár feljegyezte a szellem szavait és az összeget, amit az illetőnek fizetnie kellett. L esetében két lehetőség volt. Ha úgy döntött, hogy menedéket vesz és gyakran látogatja a Ba Vàng templomot, a költség 32 millió VND (1300 dollár) lett volna. Ha úgy döntött, hogy nem vesz menedéket, és ritkábban látogat el a Ba Vàng templomba, akkor 700 millió VND-t (28 000 USD) kell fizetnie a bosszúálló szellemek megbékítésére. Amikor ez a nő azt mondta, hogy nincs pénze, a templomban azt tanácsolták, hogy L választhat, hogy részletekben fizet, vagy egy évig szolgál a templomban. Felismerve, hogy ez egy átverés, a Cẩm Phả városból származó nő (L) visszautasította. A templom azonban dokumentumokkal fenyegette meg a nőt, mondván, hogy ha L nem vesz menedéket és nem fizet, akkor megőrül.

Igazából nem akarok senkit se kritizálni. Tudnod kell, hogy mit kell tenni. Nem tudom, mit tanácsoljak. Ha tudod, hogy egy szerzetes jó, és a tanítványai is jók... Legalább fizikailag tudhatod, amikor hallod őket beszélni. Elég sokszor kell hallanod ahhoz, hogy valódi ítéletet tudj hozni. Ha csak egy vagy két alkalommal hallod, néha tudod, néha nem. Attól függ, hogy miről és hogyan beszélnek. Néhány szerzetes beszédétől úgy érzed, igazán elkedvetlenít. Kíváncsi vagyok, miért beszélnek így egyes szerzetesek. De néhány szerzetes, amikor beszél, úgy érzed, hogy nagyon őszintén törődők, könyörületesek, és igazán őszinte szívvel követik Buddhát, követik Krisztust.

Amikor azt mondom, szerzetesek, nem csak a buddhizmusra gondolok, hanem más vallásokra is. Magatoknak kell megítélnetek, hogy a templomotokat valóban jó pap, jó szerzetes vezeti-e, vagy nem. Vagy nézd meg, hogy az általad tisztelt és hitt rendnek valóban jó szerzetesei és apácái vannak-e, vagy olyan szerzetesek vagy apácák, akiknek igazi szent lelkük van, azáltal, hogy közelebb kerülsz hozzájuk, és látod, mit csinálnak nap mint nap - hogyan beszélnek, hogyan reagálnak, és hogyan bánnak másokkal. Úgy valószínű láthatsz néhányat. Mert ha nem jó szerzeteseknek ajánlasz fel pénzt, az sem túl ideális.

Látnod kell, hogy rossz célokra használják-e fel, ha megvan a lehetőségük és az anyagi támogatás, hogy prédikáljanak, hogy tanítsák a követőiket, de nem a helyes módon prédikálnak, ha csak a profitért van, és látod, hogyan élik az életüket, könnyebben, kényelmesebben, ahelyett, hogy valóban gyakorolni akarnának és felemelni a saját lelküket és más lelkeket.

Photo Caption: Nincs súly, nincs gravitáció, ha felemelkedtél

Kép letöltése