Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Örülök, hogy sok országban béke van, így nem kell sokkal keményebben dolgoznom. De világunkat még mindig bármikor fenyegeti a háború, mintha az már a küszöbön állna, mintha a háború itt lenne, a háború királya miatt. Egyesek a háború istenének nevezik. De milyen isten az? Csak a vér és a könnyek útján halad előre, hogy minden ártatlan lényt bántson, akit csak tud. A védteleneket, azokat, akiknek nincs fegyverük, nincs kés a kezükben, hogy megvédjék a családjukat, a gyermekeiket és az időseiket. Miféle isten ez? Még egy kis isten is, nem méltók, hogy istennek nevezzék őket, még arra sem méltó, hogy királynak hívják. Csak a háború vezetőjének hívom. Személyesen láttam háborút. Elszenvedtem a házam közelében az ágyúkat, amiktől majdnem szétrobbant a fülem, és megállt a szívem. Láttam sok embert meghalni az úton, akiket napokig nem temettek el. Az óvodai tanítóm is meghalt a háborúban, pedig ő semmit sem tett. Még katona sem volt. A nagynéném is meghalt. Fel sem lehetett őt ismerni, miután az úton egy bomba darabokra tépte. Olyan gyengéd, olyan kedves volt. Csak a családjáról gondoskodott. Rizst árult, és gyalog is elment rizst venni. Eladta a mezőgazdasági terményeit, a mezőgazdasági termékeit, és rizst vett, hogy hazavigye a több kilométerre, tíz kilométerre lévő otthonába; két nehéz kosár rizst cipelt a vállán, csak hogy hazavigye a családjának. És csak úgy meghalt. Az unokatestvérem is meghalt. Néhány barátom meghalt. Szörnyű. És a bombázás miatt még a középiskolába sem járhattam nyugodtan. Aztán a szüleimnek el kellett küldeniük engem az akkori fővárosba, Saigonba, hogy folytassam a tanulmányaimat. Ezért nem tudom elviselni a háborút. Saját szememmel láttam a szenvedést. Láttam, ahogy emberek haltak meg fiatalon, tizenévesen vagy idősebb korban. A háborúban egyáltalán nincs semmi jó. Szóval ha rajtakaphatnám ezt a háborús vezért, az úgynevezett háború királyát, tetten érném, nem haboznék. Nem haboztam volna azonnal börtönbe küldeni, egyenesen a pokolba. Ezúttal jó indokaim vannak. Nem mindig vannak indokok vagy bizonyíték, még láthatatlan bizonyíték sem, hogy valakit a pokolba küldjünk. De ezek közül a forradalmi buzgó szellemek közül sokakat már csoportokban küldtem a pokolba, mert személyesen velem, és a kutya-, madár- vagy vadon élő állat-személyeimmel szórakoztak. Mint a hattyú-személyekkel, a hattyú csibékkel, és ilyesmi. Bántani akarnak engem, megsérteni az érzéseimet, felkavarni az érzelmeimet azzal, hogy mindezt a kárt okozzák az embereimnek, a személyes társállataimnak, a hozzám közel álló embereknek. De nem hagynám őket (a buzgó szellemeket) elmenni. Így történtek a dolgok. Egyébként azért tudom nektek mindezt elmondani, mert a háború királya audienciát kért tőlem. Egyszerűen csak folyamatosan ömlik a szívemből. Még arra sem tudok gondolni, hogy beszéljek vagy abbahagyjam. Egyszerűen csak kijön. Szóval úgy fogjátok megkapni, ahogy van, ahogyan sok másikat; nevezhetitek hálószobai konferenciáknak, mert a sátramban kell beszélnem. Csak egyszer, túl meleg volt, meg kellett kérnem, hogy egy pillanatra szüneteltessék a konferenciát, hogy kimehessek és keressek egy hűvösebb helyet. Aznap 38,7 (Celsius-fok) volt a sátramban. Később pedig még melegebb lett, ezért árnyékba kellett mennem. Kint néha fúj egy kis szellő, vagy időnként vizet fröccsentek az arcomra és a testemre, hogy hűvös maradjak. Örülök, hogy volt egy kis időm, hogy tényleg megmossam a hajam. Nem moshatom meg minden héten, sőt, még havonta sem. Néha hónapokig nem tudom megmosni, mert túl hideg van. És nem használhatok túl sok vizet, hogy felforraljam, aztán hideg vízzel keverjem, hogy füröd- jek vagy megmossam a hajam. Így a forró napok jó alkalmat adnak arra is, hogy megmossam a hajam, és az egész testemet is, persze. Csak egyszer mostam meg a hajamat februárban, de betakaróztam belül. Bent mostam meg, takarva, nem kint a szabadban, fák vagy bokrok alatt – hanem bent. Mint ahogy manapság lehet zuhanyzó sátrat használni. Kényelmes. Nem kerül sokba. De utána, bármikor újra zuhanyozni akartam, vagy újra teljesen megmosni a hajamat, ISTEN azt mondta nekem: „Nem, nem, túl hideg van. Meg fogsz betegedni. Várj.” Szóval így élek; amikor meleg van, akkor zuhanyozhatok és megmoshatom a hajamat, és utána igazi embernek érzed magad. Szóval értékeld a saját kényelmedet. Ha van meleg folyóvized és egy jó zuhanyzód vagy kádad, amiben elmerülhetsz, akkor már nagyon szerencsés vagy. Ne kívánj sokat az életben. Éppen annyit, hogy kényelmesen megélhess, és megvédd a tested az időjárás viszontagságaitól vagy a betegségektől. Adj hálát ISTENnek minden kényelemért, amivel fizikailag, mentálisan, érzelmileg és persze spirituálisan rendelkezel. Ne felejtsd el; ne felejtsd el, mindig légy hálás, alázatosan megköszönve ISTENnek. Szeretlek, szeretlek, szeretlek. Igazából a vadonban élni nem is olyan rossz. Amikor magamnak főzök, néha úgy érzem, ez egy kis szünet a munkából, de egyszerűen csinálom. És amikor kézzel mosom a ruhákat; annyira boldog vagyok közben, mert körülnézek, és csak fák és gyönyörű táj látszik. És érzem az esővizet, ami számomra ingyenes, áldásnak érzem. És a víz olyan szeretetteljes, hűvös, és annyira kapcsolódik hozzám. A tiszta, átlátszó öblítővizet pedig a körülöttem lévő fáknak adom. Ők pedig megköszönik nekem, és én olyan boldog vagyok. Csak ha magadnak főzöl vagy mosod a saját ruháidat, az kicsit több időbe telik, mintha gépet használnál. És az idő többnyire a legértékesebb dolog jelenleg az életemben. Egyébként minden tökéletes. A természet közelében élsz. Minden közelében élsz, ami jó neked. A fák oxigént adnak neked. A bokrok virágokat adnak neked. És sok fa gyümölcsöt ad neked. Az eső pedig vizet ad neked. A forrás pedig összegyűjti az összes vizet. És néha tele van zenével és örömmel. Igazán élvezet egyedül élni a természettel. Úgy tűnik, nem hiányoznak annyira az emberek. Úgy tűnik, nem érzem magam olyan magányosnak, mint amikor emberek vettek körül, félreértésekkel, panaszkodva, és néha parancsolgatva. De kérlek, ne hagyjátok, hogy a gye- rekeitek egyedül éljenek az erdőben. Különösen a gyerekek, ők még nem igazán tudják, hogyan kell boldogulniuk. Sok mindent tudnod kell, ha egyedül élsz egy sátorban az erdőben. Sokat kell tudnod. De mindegy, ez csak a saját nyugalmad miatt van. Egyébként is, ha meghalunk vagy élünk, az a sorsunktól, a végzetünk- től és az érdemünktől függ. Szóval, ha a gyermeked mégis az erdőben akar élni, vagy a közeledben, de az erdőben, akkor gondoskodj róla, amire szüksége van, tanítsd meg neki, amit tudsz, és biztosíts neki minden kényelmet. Ne aggódj, csak imádkozz ISTENhez, mondd neki, imádkozzon ISTENhez. De nem tanácsolnám, hogy hagyd a gyermekeidet így élni, még akkor sem, ha már túl vannak a kamaszkoron. Nincs rá szükség. Hacsak nem éltek együtt egy olyan erdőben lévő házban, ami a tiétek; az biztonságosabb. Szeretettel mindannyiótoknak. Vigyázzatok a családotokra. Akár követőim vagytok, akár nem, vigyázzatok a családotokra. Néhány tanításom hasznos lehet a mindennapi életetekben, ezért nézzétek a Supreme Master Televisiont. Abból is rengeteg áldás származik. És használjátok a Leghatalmasabb Imát. Segíteni fog elkerülni sok bajt. És ha jól emlékeztek rá, akár a pokolból is megmenthet titeket. Isten áldjon, Isten szeressen, Isten óvjon! Photo Caption: „Miért ne nőjünk együtt, klassz!”
