Uralkodás könyörülettel és tekintettel minden érző lény felé, 3/5 rész

"De a vén vacak asszony, elment, és belopózott az öreg magányos ember házába. Ellopta a teáskannát, majd kicserélte a saját teáskannájával. (Ó.) Egy idő után a szomszédoknak még kedvük támadt egy kicsit enni. Aztán azt mondták a magányos öregembernek: ‘Ha még ilyen szép ételeket ehetnénk, milyen csodálatos lenne!’ Erre az öregember azonnal hazatért, és megpaskolta a teáskannát, de a teáskanna ezúttal egyáltalán nem adott neki semmit."