Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Üdvözlet mindannyiótoknak, gyönyörű lelkek, tanítványok vagy nem tanítványok. Egyformán szeretlek titeket, és egyformán szenvedek veletek, függetlenül attól, hogy az úgynevezett tanítványaim vagytok-e, vagy bármely más hithez hűségesek, vagy még az sem. Emlékezzetek mindig ISTEN Szeretetére és ISTEN Áldására, ami feltétel nélküli, mindenütt jelen van. Csak ezt ne felejtsétek el. Akkor az itteni életetek jobb lesz, és az itteni élet után biztosak lehettek a Mennyei gyönyörben, boldogságban és békében. Szeretnék ismét egy kicsit beszélni a békéről, mert ez az, amiről a legtöbben szeretnétek tudni. Amint láthatjátok, a béke egyre közelebb kerül a beteljesüléshez, habár ez túl sokáig tart, minden elvárásotokhoz, reményetekhez képest, és az én ízlésem szerint is túl sokáig tart. Higgyétek el, én még nálatok is jobban vágyom a békére. Mégis, legalább még élek, és hálás vagyok, hogy ezeken a fejlett technológiákon keresztül beszélhetek hozzátok. Még nem értük el a technológiai fejlődés csúcsát, de így is sokkal jobbak vagyunk most, mint néhány száz évvel ezelőtt. Mindig legyetek hálásak azért, amitek van. A béke túl sokáig tart, mire eljön. Ennek számos oka van. Amikor az emberek erre a világra születnek, máris körülveszi őket mondhatni – egy buborék, egyfajta buborék, hasonló egy buborékhoz, és mindannyian ebbe vannak beburkolva. És a múltbeli életük karmája, valamint az azokban az életekben élő emberekkel való kötődésük alapján még egy másik buborékba is duplán beburkolódva – egy nagyobb buborékba, ami egy világot alkot, például pont úgy, mint a mai világunk. És mindenki hordozza maga körül ezt a buborékot, amelyből nem tud elmenekülni, de úgy viselkedhet, mint a körülötted látható hétköznapi emberek. Az összes szokásos tevékenységüket végzik, mint emberek, de nem látják a buborékot. Ez a probléma. A buborékot karmának nevezhetjük, a nagyobb buborékot pedig kollektív karmának, ami azt jelenti, hogy mindenki egy kicsit hozzájárul a karmájával ehhez a világhoz, ami létrehozta azt a nagy buborékot, amely mindannyiukat egyetlen társadalomba burkolja. Olyan, mint a bolygónk jelenleg. Nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen megszabadulni a nagy buborékból és a kis buborékból. De mégis, mindig tudjuk javítani, fejleszteni, hogy nagyobb szabadságunk legyen, mintha nem javítanánk rajta semmit. Az erkölcsi normáinkkal, vegán étrendünkkel, a társadalomért végzett jó cselekedeteinkkel, bárki számára, akinek szüksége van rá; azzal, hogy szeretjük és védjük az állat-személyeket és az összes, velünk egy buborékban élő lényt. Mindenkinek, aki ide született, biztosan van egy buborékja. És együttesen mindannyian hozzájárulnak ahhoz, hogy létrejöjjön az a nagy buborék, ami mindannyiukat körülveszi. Van, aki többet, van, aki kevesebbet járul hozzá, attól függően, hogy karmájuk nehéz vagy könnyű. De senki sem tud elmenekülni a saját személyes buborékából, sem abból a nagy buborékból, amely mindannyiukat körülveszi, amely mindannyiukat beburkolja – nem körülveszi, hanem beburkolja őket. Így tehát együtt élnek egy világban, és úgy tűnik, mintha élnének, aktívak lennének és minden ilyesmi, de mindannyian egy börtönben vannak, egy nagy börtönben, és egyenként vannak bebörtönözve, mintha házi őrizetben lennének, vagy valami hasonló helyzetben. Az egyetlen dolog, ami segíthet nekik kijutni a buborékból, az a Mester Ereje. Ha elég szerencsések ahhoz, hogy találkozzanak egy Mesterrel, hisznek a Mesterben, és gyakorolják azt, amit a Mester tanított nekik, akkor szabadok lehetnek. És ha nem halmoznak fel további karmát, akkor soha többé nem kell lejönniük vissza erre a fizikai létsíkra. Hanem fel lesznek emelve, és az Otthonba visszavezető útra lépnek. Az Otthon nem csupán egy otthon, hanem sok otthon, amelyek közül néhány spirituálisan alacsonyabb szinten van, mások pedig magasabb vagy közepes spirituális szinten. Kétféle ember van, akiket felemelnek. Az egyik a saját karmája révén, jó karmája révén, vagy valamilyen spirituális kapcsolat révén, vagy itt-ott gyakorolt egy korábbi életben vagy ebben az életben. Ő teljesen szabad, és már azelőtt úton lesz a nagy Otthon felé, még mielőtt minden teremtés elkezdődött volna. Az a ti Otthonotok, a valódi Otthonotok. De csak a Mester, az élő Mester, az igazi, ISTEN által kijelölt Mester Kegyelmével és Erejével érhetitek el az Ő státuszukat, vagy ebben az életben, vagy eme élet után folytathatjátok az utatokat Hazafelé. Ezeket az embereket kivéve, másoknak oda kell menniük, ahová a karmájuk vezeti őket: akár a pokolba, akár egy alacsonyabb szintű Mennybe, egy magasabb szintű Mennybe, vagy a legmagasabb elérhető Mennybe. Az úgynevezett Menny már az Asztrális Világban kezdődik, amely a mi világunk mellett van. Az Asztrális Világnak több száz szintje van. És a legalacsonyabb szint pokol. A magasabb Mennyek pedig azok a helyek, ahová az úgynevezett halálközeli élményeket átélő emberek többsége eljutott, majd visszatért ebbe a világba, hogy más embereknek meséljen róla. Tehát a halálközeli élményekben különböző típusú élmények vannak. A spirituálisan fejlettebbek legfeljebb a második vagy a harmadik szintre juthatnak el. A Mester Ereje és a Mester Kegyelme nélkül, amely ezeket az embereket felszabadítaná, visszatérnek majd. A Harmadik, vagy a Második vagy az Asztrális szintről mindannyian visszatérnek, hogy folytassák útjukat, amíg egy napon egy igazán megvilágosodott, ISTEN által kijelölt Mester teljesen felszabadítja őket. Ezek a legszerencsésebb és legérettebb lelkek. Még ha békét is érünk el, nem fogunk tudni megszabadulni a három bezárt világból. Mindazonáltal a béke megléte révén az embereknek több idejük, több nyugalmuk és lelki erejük lehet, és elgondolkodhatnak azon, mi van még ezen a fizikai világon túl. De hasonló lehet a háborúban is, sőt még intenzívebb hatás, mert a háborúban az emberek félnek, ráébrednek a fizikai élet mulandóságára és ez valamilyen módon ösztönözheti vagy még erősebbé teheti bennük a valódi béke iránti vágyat. A békét, amit csak egy magasabb Mennyben találhatunk meg. Az Asztrális Világ alsóbb Mennyországában még mindig lehet háború, tehát ez még nem teljes béke. Ennek oka az, hogy az emberek többségének nincs élő Mestere, aki teljesen megtisztítaná őket, és egy másik útra vezetné őket a megszabadulás felé – a kiemelt útra, a kizárólag a szabad lelkek számára fenntartott útra. Mert ebben a világban – nem csak az Asztrális Világban – mindenféle keverék van, vegyes emberi és állat-személy létezések. Így a béke nehezebben érhető el, mert bárki, aki háború idején vagy kétségbeesett konfliktusok idején békét szeretne teremteni ebben a világban, rengeteg, számtalan csomót kell kibogoznia ahhoz, hogy minden ellenségeskedést, mindenféle gyilkos karmát felszabadítson a korábbi életekből vagy más világokból. Vannak, akik más bolygókról, más világokból stb. születnek. Ezért más a karmájuk és minden egyéb. A lélek teljesen nyugodt, teljesen békés, teljesen boldog. De, amikor ebbe a világba, vagy bármely más bolygó világába érkeznek, fizikai védelembe kell burkolózniuk, például a fizikai testbe, mert ez a világ túl szörnyű ahhoz, hogy a lélek elviselje. Egyetlen lélek sem inkarnálódhat buborék nélkül, akár kiválasztva egy hibát, akár a múltbeli életek karmája miatt. Buborékot kapnak, és olyan világba kerülnek, amely alkalmas számukra, hogy továbbra is fennmaradjanak a fizikai síkon. Mert életről életre a lélek be van zárva. S miközben egy testbe vannak zárva, rendelkezniük kell az elmével, a testtel, az érzelmekkel, a pszichológiai képességekkel és mindenféle dologgal, ami egy kialakult emberi lét részét képezi. Mindezek miatt kölcsönhatásba lépnek a körülöttük lévő többi emberrel is. És a kölcsönhatás miatt, az konfliktusokat, szeretetet, ragaszkodást, együttműködést, stb. fog előidézni. Ennek következtében pedig egyre több karma fog keletkezni. Így egyre több összefonódás fog kialakulni ebben a rendszerben. Photo Caption: „Menny és Föld kész együtt dolgozni, hogy a kedvedben járjon”
