Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Miután oly sokáig sikertelenül küzdöttünk, rájövünk, hogy az igazi akadály, amit le kell küzdenünk, mi magunk vagyunk, a hibás előítéleteink és a kedvezőtlen szokásaink, amelyek akadályoznak minket abban, hogy megtapasztaljuk a szeretetet és a boldogságot.A hegy én vagyok, A félelem hegye. Meg kell hódítanom, vagy el kell tűnnöm a fekete mágia árnyékából, vagy egyedül halok meg... félelemben!Hamarosan annyira hozzászokunk majd a fájdalomhoz, hogy már a boldogságot sem ismerjük fel, valahányszor visszatér! Mint a szegények, akik olyan jól érzik magukat kevesebbel.Hamarosan annyira hozzászokunk majd az egyedülléthez, hogy soha nem tudunk majd együtt élni, mint az Északi-sarkon született vad medvék, akik csak a telet ismerik!Minél többet próbálkozunk, annál többször vallunk kudarcot. Mint az eső – a dombról leguruló ifjúság. Szerelem és érzés elrozsdásodva, Mint haszontalan gépek!A hegy én vagyok, A félelem hegye. Meg kell hódítanom, vagy el kell tűnnöm a fekete mágia árnyékából, vagy egyedül halok meg... félelemben!Világunkat évezredek óta konfliktusok és katasztrófák sújtják. A tragédiákkal szembesülve az emberiség gyakran álmodik egy csodálatos helyről, ahol a katasztrófák, az éhség és a szegénység ismeretlen – egy elveszett Paradicsomról, egy elfeledett Hazáról. Arról a napról álmodozunk, amikor visszatérhetünk a Mennyei Királyságba, ahol az együttérzés, a boldogság és a béke uralkodik. A „Lost Horizon” című dal az emberiség ezen közös álmát fejezi ki.Álmodtál már egy helyről, Messze mindentől, ahol a levegő, amit belélegzel, puha és tiszta, gyerekek játszanak zöld mezőkön, ahol fegyverek dörgése soha többé nem püföli az álmodat?Álmodtál már egy helyről, Messze mindentől, Ahol a téli szél soha nem fúj, És az élőlényeknek van helyük növekedni, Ahol a fegyverek hangja Soha többé nem dörömböl álmodban?Sok mérföld a tegnaptól Mielőtt elérjük a holnapot Van egy elveszett horizont Várja, hogy megtaláljuk Van egy elveszett horizont Ahol a fegyverek hangja Soha többé nem püföli az álmodat.Minden búcsú és búcsúzás bánattal van átitatva. Egyetlen pillanat alatt a belső érzelem és a külső látvány kettészakad; világaink elszakadnak egymástól. Ami megmaradt, az csak az elveszett paradicsom emléke. „A barlangnyílás, A hegycsúcs, A kitaposott ösvény, Ezer év, hogy a hold tükörképe alatt gyönyörködhessünk…” Ha egy napon visszatérnénk a múltba, a mennyei álom továbbra is ott lebeg, mint mindig.Baracklevelek szétszórva a paradicsomba vezető ösvényen. A csilingelő patak és a sárgarigó szomorú búcsút int. Fél év a tündérek földjén Egy lépés a földi létbe Vége a letűnt álmoknak és a szerelem maradványainak! Kopott kavicsok, elszáradt moha Víz folyik, virágok sodródnak Daru száll a magas égbe Ég és Föld elkülönül ebben a pillanatban örökre A barlangnyílás, A hegycsúcs, A kitaposott ösvény, Ezer év, hogy a hold tükörképe alatt gyönyörködhessünk…Van egy álomszerű virág, amit „nefelejcsnek” hívnak, és amelynek árnyalata a Menny színére hasonlít. A „nefelejcs” alázattal emlékeztet minket Isten örök hívására, hogy sose feledkezzünk meg Róla, a mi mindent adó Teremtőnkről.Isten szeretete irántunk örökké hű, szenvedélyes és feltétel nélküli. De ebben a nyüzsgő világban gyakran elterelődik a figyelmünk, és eltávolodunk Tőle, eredménytelenül kergetve illuzórikus földi vágyakat, életről életre. Egy nap felébredünk, és rájövünk, hogy az örök boldogság, amit kerestünk, itt van, Legszeretettebb, Legnagyobb Mennyei Atyánk ölelésében.Most szeretnénk bemutatni Ching Hai Legfelsőbb Mester azonos című, „Nefelejcs” című dalának hangszeres változatát. Kérlek, élvezze.
