Mester Szeretete és Bölcsessége minden találkozásban, 12/10. részre

Elégedett? Ha nem, kérdezhet újra. (Köszönöm.) Rendben, szívesen. Nos… mondok még valamit, hogy jobban megértsék. Például, nem volt-e a mi világunk nagyon primitív a múltban? Barlangokban éltünk, és nyers (állat-személy) húst ettünk és a többi. Azt sem tudtuk, hogyan kell tüzet gyújtani. Egyáltalán nem voltak eszközeink, aztán fokozatosan egyre több megvilágosodott Mester jött erre a világra. Az Úr Jézus Krisztus előtt sok megvilágosodott Mester volt. Sákjamuni Buddha előtt is sok megvilágosodott Mester volt. Jöttek, fokozatosan, egyenként. Még ha nem is utazták körbe a világot, hogy mindenkivel beszéljenek, mégis, bárhol is beszéltek, az egész világ rezonált… Az a rezgés szétterjedt. Ezért tudta meg az egész világ. Így fejlődik a világunk egyre tovább és tovább. Látják, ugye? Tehát a mai világunk sokkal szebb és kényelmesebb, mint két- vagy háromezer évvel ezelőtt volt. Oké.

Most ne kérdezzék meg: „Miféle badarságot beszél a Mester? Hogyan hallhatnák az emberek Szomáliában, amit Ő itt mond?” Ha telefont használok, hogy itt beszéljek önökkel, hallanak engem? Hallanak engem Tajvanon (Formosán)? Igen! Rendben. Mi a telefon? Egyfajta anyagi eszköz, ami bizonyítja, hogy amikor én itt beszélek, önök ott is hallják. Ha nem lennének telefonok, nem hallanák. Én itt beszélek, és önök hallanak engem Tajvanon (Formosán). Szerencsére most van telefonunk. Most értik. Nem mondhatják, hogy az emberek Szomáliában nem hallanak engem. A lelkünknek nem kell telefon. Ez a telefon azt szemlélteti, hogy az egész világ hallhat engem. És vannak műholdak is. Amikor az amerikaiak a Holdra mentek, kapcsolatba tudtunk lépni velük innen. Annak az eszköznek köszönhetően önök tudják, hogy ő hallott minket. Miért van ez? Mert ez a mi hangunk képes végigrezegni az egész Világegyetemen! Ezért a testünk, beszédünk és elménk nagyon tiszta, szép és szeplőtelen kell legyen. Ezért mondom önöknek, hogy tartsák be a szabályokat – ne ölj, nincs (állat-személy) húsevés. Mert egyek vagyunk. Bármit teszünk, az egész Univerzum látja.

Jó. Csak nézzenek a telefonra, és tudni fogják. Onnan hallhatják a hangomat. Miért? Nem a kábel miatt. Azért, mert a hangomat el lehet oda juttatni. A kábel csak egy eszköz, ami átadja. Átadja a fülüknek. Különben néhány darab kábel csak öt-hat embernek engedi, hogy hallják. Tehát, mint a televízió, vagy a televízió- vagy rádióállomások, amelyeken emberek milliói, sőt milliárdjai hallhatják és láthatják. Ez azt mutatja, hogy amit mondok, az helyes. Szomália, Oroszország – mindenhol – hallhatják, amit itt mondok. A lelkük hallgat, nem csak a fülük. Rendben, ha fel akarjuk erősíteni, hogy az elméjük is hallja, hogy a fülük is tisztán hallja, akkor televíziót vagy telefont használunk. Különben a hang már eleve ott van. Különben hogyan tudná a telefon befogni a hangomat? Szóval, elég ennyi a tudományos tényekből? Van még kérdés? Igen, ez jó.

(Mester, feltehetek még egy kérdést?) Persze. Önöknek, kínaiaknak, sok kérdésük van. A kínaiak kérdezés specialisták. Kérdezzen. Rendben. (A buddhizmusról való ismereteim szerint a buddhizmusban nincs olyan szó, hogy „lélek”.) Miért kell a „lélek” kifejezést használnia? Nem fontos, ha nem akarja használni. (Igen. A kereszténységben gyakran használják a „lélek” szót.) Akkor… (Használják a „lélek” szót.)

(Az Ön szemszögéből, az Ön hite szerint, nincs különbség a buddhizmus és a kereszténység között?) Nincs különbség. Mondjuk, ön azt a poharat „shuei”-nek nevezi, én pedig „víz”-nek – ez rendben van? Persze ön hozzászokott, hogy kínaiul „shuei”-nek nevezze. (De a vallási hiedelmek egész mások.) Ugyanaz. Ugyanaz. (Mert a kereszténységben azt mondják…) Elmondom. Azért gondolkodik így, mert nem tanult szanszkritul. A buddhizmusban szanszkritul „Atma”-ként van írva. „Atma” azt jelenti, hogy lélek. Kínaira „lélek”-nek fordítják. Érti? Atma. (Spirituális tudatosság.) A lélek. Nem. Nem „spirituális tudatosság”. Ezért írták azt, hogy „Mahatma”, ami azt jelenti, hogy „a nagy lélek”.

(A kereszténységben azt mondják, Istenre kell hagyatkozni az üdvözüléshez.) Igen. (Nem így van?) De. (De a buddhizmusban, ahogy Ön az imént mondta, a saját erőnkre kell támaszkodnunk.) A „saját erőnk” az önmagunk, ami Isten. Isten a mi… Eredendő Természetünk. Istentől származunk. (Igen. De a kereszténységben sok szertartás van.) Persze… (Hódolnunk és imádkoznunk kell.) Igen. (Imádkozni kell.) Igen. (Tehát ez igazán egy külső erőre való támaszkodás, mert ez egy úr és szolgák közötti kapcsolat.) Tudom, mire gondol. Akkor hadd kérdezzem meg öntől: Nem mondja-e az ön buddhista mestere is, hogy menjen a templomba Buddhának hódolni? Ugyanaz. Elmegy, hódol Buddhának, és áldásért fohászkodik. Mindkettő helytelen.

Önmagához kellene imádkoznia; nem kell templomba vagy gyülekezetbe mennie. Azonban most, hogy kényszerít, hogy kimondjam, szidni fognak, és azt fogják mondani, hogy eretnek vagyok! És azt fogják mondani, hogy helytelenül beszélek. Ami azt illeti, Sákjamuni Buddha nem ment templomba, hogy Buddhává váljon, és Jézus Krisztus [Úr] sem épített templomot, hogy Istennel kommunikáljon. Csak miután eltávoztak, akkor építették az emberek azokat az emlékcsarnokokat, és aztán mindenki összegyűlt egész nap … Aztán egyre több szertartás, és egyre több ima. A tény az, hogy amíg Jézus Krisztus [Úr] élt, nem csinálta azokat a dolgokat. Sákjamuni Buddha, az általam olvasott szútrák szerint, nem mondta nekünk, hogy hódoljunk Neki, vagy füstölőt égessünk. Nem. Mi vagyunk azok, akik ezeket a dolgokat létrehozták.

(Mester, ebben egyetértek Önnel. Mert én sem járok templomba.) Ah! Nagyszerű. Akkor miért okoz nekem gondot? (Mert én sem kérek áldásos jutalmakat.) Ez csodálatos, ön csodálatos! Már megvilágosodott, és mégis felteszi nekem ezeket a képtelen kérdésket. De tudom, hogy mások érdekében kérdezi. Ugye? Igen. (Mert azt hiszem, a legnagyobb ok, amiért meg akarunk világosodni, az a remény, hogy megszabaduljunk a szenvedés tengeréből – a születés és halál körforgásából.) Igen, igen, igen. (Tehát az áldásos jutalmak kérése nem az örök hit része.) Igen. Csak jelentéktelen dolgok. Ráadásul, hogy élvezze azokat az áldásos jutalmakat, vissza kellene jönnie és újra kellene születnie. Ugye? Igen. Most mindent ért. (Nem. Arra gondoltam, hogy talán hallhatok jobb dolgokat a Mestertől.) Igen. A jobb dolgok azok, amiket az imént mondott – megszabadulni a szenvedés tengeréből. Ha ezt keresi, akkor muszáj… Nincs más út, csak felismerni az Eredendő Természetünket.

(Akkor hogyan tekintsünk a „lemondásra”?) Mire, drágám? (Lemondás – a szenvedés felismerése és a lemondás róla. (Azt jelenti, hogy elegünk van a világból és elhagyjuk azt.) Miután megvilágosodtunk, nem fogjuk gyűlölni a világot, de nem is fogunk ragaszkodni hozzá. Semlegesek leszünk. Tesszük, amit tennünk kell – ha éhesek vagyunk, eszünk; ha fáradtak vagyunk, alszunk; ha nincs pénzünk, megyünk és keresünk. De belül van valami másunk, aminek semmi köze a pénzhez, az alváshoz, az evéshez, vagy a gyerekekhez, férjhez, feleséghez, rokonokhoz vagy barátokhoz. Ez az, amit akarunk. Ez velünk van életről életre. Már a kezdetektől fogva megvolt, ami a mi Valódi Énünk, teljesen megszabadult. És világosan tudjuk, hogy egyáltalán nincs szükségünk semmire. Igen, miután megtaláltuk Azt, megszabadulunk a szenvedés tengeréből. Valójában eredetileg megszabadultak voltunk. Tudom, hogy ezt érti. Rendben van.

(Ha semmi közünk nincs a szüleinkhez, feleségünkhöz, férjünkhöz vagy gyerekeinkhez, és az összes többi emberhez, az azt jelenti, hogy a szívünk magányos szív lesz?) Nem! A Valódi Énjükről beszélek, nem az érzelmeikről és a kapcsolataikról. Akkor is szeretik a szüleiket – az érzelem. Az a részük más, mint a Valódi Énjük. Érti, mire gondolok? A Valódi Énben minden benne van. Azt akarom mondani, hogy miután megtalálta a Valódi Énjét, még a szülei nélkül, pénz vagy bármilyen kapcsolat nélkül sem veszítené el Azt. Akkor is boldog lenne. Akkor is értené és tudná, hogy kicsoda valójában. Erre gondolok. Nem azt mondom, hogy a megvilágosodás után minden kapcsolatot megszakít. Nem! Hogy lehet? A mi embereink itt még mindig házasodnak és vannak gyerekeik.

Azt akarom mondani, hogy az Én felette áll mindennek, amink van – felette áll minden határnak, minden anyagi tulajdonnak, minden kapcsolatnak a világon. Ezért, még ha egy személynek nincs is barátja, nem házas, nincsenek gyerekei, ő akkor is ugyanúgy megvilágosodott és boldog lenne. Nem kell a tulajdonra, gyerekekre, férjre vagy feleségre hagyatkozni a boldogsághoz. Erre gondolok. Rendben van, ha van kapcsolata. Nem úgy értem, hogy a megvilágosodás után mindent megszakít. Különben mit kezdene az életével? Azt hiszem, jobban és mélyebben érti.

(Akkor Mester, mi az Ön véleménye az érző lényekkel való karmikus összetartozásról?) A véleményem az érző lényekről? (Összetartozás az érző lényekkel.) Hogy érti? (Az összetartozás minden lénnyel. Az összetartozás. Az emberek közötti kapcsolat.) Az én kapcsolatomra gondol velük, vagy a Valódi Énjükkel? (Mi az Ön véleménye az emberek közötti összetartozásról ebben a világban?) (Úgy értem, például, összetartozásom az apámmal.) Értem. (Összetartozásom az anyámmal, vagy a Mesterrel. A kapcsolatom az osztálytársaimmal és a barátaimmal.) Ezt ön mind tudja. Ez az előző életekből származó karmával kapcsolatos… (A karmikus hatás.) Igen, igen, igen. Múltbeli életek. Például, a múltban mélyen törődtek egymással, vagy… Még ha csak nagyon közeli barátok is voltak, akik sokat segítettek egymásnak, és igazán törődtek egymással. A következő életben visszatérhetnek szülőként és gyermekként, anyaként és fiúként, vagy férjként és feleségként. Mi? (Tehát ezt nevezik karmikus felhalmozódásnak?) Igen, igen, igen. A karma felhalmozódik és tovább hurcolódik. (Követi a veleszületett hajlamokat és felhalmozódik.) Igen, igen, igen. De ennek semmi köze a Valódi Természetünkhöz. (De igen, Mester.) Nem annyira.

(Köze van a karmának a szívünkhöz? Nincs kapcsolatban?) A Valódi Természetünkre gondolok. (Az igazi szív.) Eredetileg semmivel sem kapcsolatos, mert az egész Univerzummal kapcsolatos. Eredetileg egyedül vagyunk, magunkban. És aztán van egy apám, egy anyám… Eredetileg mind egyek voltunk. Miután beleestünk ebbe az illuzórikus világba, egyénekké válunk, mindenki egy névvel és családdal. Fiatal korától kezdve az emberek önt mindig úgy ismerték, hogy „Mrs. Wang”. Ön megszületett, aztán felnőtt, majd bizonyos helyzetekbe korlátozva találja magát, és azonosul azzal.

(Akkor, ha nem tudunk elszakadni ezektől az összetartozásoktól a lényekkel, továbbra is a születés és halál szenvedésteli tengerében fogunk vándorolni?) Persze, természetesen. Ezért kell megvilágosodnunk, át kell látnunk rajta. Hogy Egyek vagyunk, hogy nem ez a test vagyunk. Ezért kell megvilágosodnunk és felismernünk a saját Nagy Énünket, az Én-Természetünket, ami egy az Univerzummal. Ez az én feladatom.

(Akkor, a más lényekkel való összetartozásról, Ön szerint akkor is kellene összetartozást létrehoznunk másokkal?) Már létrejött. Miért mondja, hogy „kellene”? Mindig létrehozunk összetartozást bárhová megyünk, természetesen. Például, amikor ebbe a világba esik, nem számít, mit akar tenni, biztosan lesznek szülei. Mint nekem, mint Sákjamuni Buddhának, mint bárki másnak – akár akarjuk, akár nem. Ebbe az illuzórikus világba jővén eljátszani ezt a drámát, ezt a játékot, az összetartozások ott vannak. De ez az összetartozás olyan, mintha nem lenne összetartozás.

Egy megvilágosodott személy számára az összatartozások megléte vagy hiánya ugyanaz. Aki nem megvilágosodott, annak csak az apja és az anyja van. Nélkülük meghalna. A szerelme nélkül halálra sírná magát, vagy öngyilkos lenne. Egy megvilágosodott személy számára a birtoklás és a nem birtoklás ugyanaz. Ha van összetartozás, akkor csak eljátsszuk a szerepünket a drámában. Az csak egy szerep. Ez minden. Ezt nem könnyű elmagyarázni. Amikor elmagyarázom önöknek, én teljesen értem, de attól tartok, önök nem. Én nagyon jól értem és tudom, miről beszélek. Nagyon tisztán látom.

Photo Caption: Ha nehéz helyzetben kell fejlődni, az erősebbé tesz

Kép letöltése