Szczegóły
Pobierz Docx
Czytaj więcej
Merton egyik leghíresebb kijelentése ez volt: „Számomra szentnek lenni annyit tesz, hogy önmagam vagyok. Ezért a szentség és a megváltás problémája valójában annak a problémája, hogy kitaláljam, ki vagyok, és felfedezzem az igazi énemet.” Azt is mondta: „Egy olyan világban élünk, ami teljesen átlátszó, és Isten állandóan rajta keresztül sugárzik. Ez nem csak egy szép történet vagy mese, ez igaz.” Ma egy válogatást olvasunk fel Thomas Merton, „Gondolatok a magányban” című könyvéből. A tiszteletes mély betekintést ad egy olyan spirituális állapotba, amikor valódi bensőséges kapcsolatban vagyunk Istennel.A hit egyedül megadhatja nekünk a Fényt, hogy lássuk, hogy Isten akaratát megtalálhatjuk mindennapi életünkben. E Fény nélkül nem láthatunk, hogy a helyes döntéseket hozzuk. E bizonyosság nélkül nem lehet természetfeletti bizalom és béke bennünk. Folyamatosan megbotlunk és elesünk, még akkor is, ha nagyon megvilágosodottak vagyunk. De amikor igazi spirituális sötétségben vagyunk, még csak nem is tudjuk, hogy elestünk. Ahhoz, hogy spirituálisan életben maradjunk, folyamatosan meg kell újítanunk hitünket.Olyanok vagyunk, mint a ködben veszteglő gőzhajók kormányosai, mereven nézve az előttünk lévő homályba, más hajók búgását hallgatva, és csak akkor tudjuk elérni kikötőnket, ha éberek maradunk. Tehát a spirituális életben, először is, fontos az ébren maradás. Nem szabad elveszíteni érzékenységünket a spirituális inspirációkra. Mindig képesnek kell lennünk reagálni a legkisebb figyelmeztetésekre, melyek, mintha egy a lélek mélyén spirituálisan aktív rejtett ösztön által beszélnének. A meditáció az egyik olyan mód, melyben a spirituális ember ébren tartja magát.A meditatív imában az ember nemcsak az elméjével gondolkodik, és nemcsak az ajkával beszél, hanem bizonyos értelemben az egész lényével. Az imádság ekkor nemcsak a szavak képlete, vagy egy sor vágy, mely a szívből ered — az egész testünk, az elménk és a szellem orientációja Isten felé, csendben, figyelemben és imádásban. Minden jó meditatív imádság az egész énünk átalakítása Istennek. Ebben az értelemben nem tudunk a meditációba belépni egyfajta belső felfordulás nélkül. A felfordulással nem zavarra gondolok, hanem a rutinból való kitörésre, a szív megszabadítására mindennapi elfoglaltságaink gondjaitól és gondolataitól.
