Brook professzor a globális ökológia és környezetvédelmi biológia nemzetközileg elismert kutatója. A Sir Hubert Wilkins Alapítvány Klímaváltozási elnöke, és az Adelaide Egyetem Klímaváltozás és Fenntarthatóság Kutatóintézetének igazgatója.

A természetes környezetre és a biodiverzitásra gyakorolt emberi hatások különböző aspektusait taglaló két könyv, valamint több mint száz tudományos cikk szerzője. Kitüntették az Ausztrál Tudományos Akadémia „Fenner díjával”, a Royal Society of New South Wales „Edgeworth David díjával”, és a Royal Society of South Australia „H. G. Andrewartha díjával”. A Cosmos tudományos folyóirat Ausztrália tíz legjobb fiatal kutatója között említi Brook professzort. Brook professzor annak szükségességét hangsúlyozza, hogy ismerjük fel a metán, mint az egyik fő üvegházgáz hozzájárulását.

Barry Brook professzor: A metán egy érdekes üvegházgáz; lehet, hogy sokan nem hallottak róla, pedig valójában a második legerősebb üvegházgáz az ember teljes hozzájárulását tekintve a klímaváltozáshoz.

Valószínű mindenki hallott a CO2-ról. A metán egy másik üvegházgáz, aminek nagy hatása van, és különösen fontos rövidebb időtartamok alatt. A metánt főleg kérődző állatok termelik, de szintén kiszabadul fosszilis üzemanyag lelőhelyekről, például szénbányákból és gázmezőkről. Például az a tűz, amit egy olajkút tetején látunk, az a lángoló metán. Tehát a metán valójában egy természetes gáz is, amit elégetünk, hogy vizet melegítsünk, stb.

 

Barry Brook professzor: Mostanában végeztem egy kis kutatást néhány kollégámmal, ami azt mutatja, hogy Ausztrália hozzájárulása a klímaváltozáshoz sokkal inkább adódik a metánból, legalábbis rövid távon, mint bármi másból. Ráadásul leginkább a kérődző állatok által termelt metánból adódik, mint a marha, birka és kecske, például.

Valószínű mindenki hallott a CO2-ról. A metán egy másik üvegházgáz, aminek nagy hatása van, és különösen fontos rövidebb időtartamok alatt. A metánt főleg kérődző állatok termelik, de szintén kiszabadul fosszilis üzemanyag lelőhelyekről, például szénbányákból és gázmezőkről. Például az a tűz, amit egy olajkút tetején látunk, az a lángoló metán. Tehát a metán valójában egy természetes gáz is, amit elégetünk, hogy vizet melegítsünk, stb.

 

Barry Brook professzor: Mostanában végeztem egy kis kutatást néhány kollégámmal, ami azt mutatja, hogy Ausztrália hozzájárulása a klímaváltozáshoz sokkal inkább adódik a metánból, legalábbis rövid távon, mint bármi másból. Ráadásul leginkább a kérődző állatok által termelt metánból adódik, mint a marha, birka és kecske, például.

Természetes emésztési folyamatuk részeként metánt termelnek; kérődznek, van egy második gyomruk, és ebben a gyomorban vannak baktériumok, amik az energia felszabadítása során lebontják a fűben lévő cellulózt. Ezt anaerob folyamatként tartják számon, tehát oxigén nélkül zajlik, és ez a folyamat okozza a metán felszabadulását, főleg böfögés útján.

Most mivel ez annyira erős üvegházgáz, ezért aránytalan a hatása a klímaváltozásra. De a hatásának nagy része egészen rövid időre korlátozódik, tíz vagy húsz évre, és aztán szinte az összes metán eltűnik. Viszont ha ebben az időszakban nézed, minden egyes tonna metán kiszabadulása egyenlő 72 tonna szén-dioxid kiszabadulásával.

 

CH4 = 72 * CO2

 

Tehát nagyot üt. Hogy ezt szemléletessé tegyük, Ausztrália állattartó ágazata, a szarvasmarha és birka, jelenleg nagyjából 3 millió tonna metánt bocsát ki évente.

 

Ausztrália állatállománya = 3 millió tonna metán évente. * 72 = 216 millió tonna CO2

 

Ausztrália széntüzelésű erőművei = 180 millió tonna CO2

Míg a széntüzelésű erőműveink nagyjából 180 millió tonna CO2-t bocsátanak ki. Tehát úgy tűnik, mintha a széntüzelésű erőművek sokkal többel járulnának hozzá a globális felmelegedéshez, mint a szarvasmarháink.

 

De ha belegondolsz abba, hogy a metán egy 20 éves időtartam alatt 72-szer akkorát üt, mint a CO2, akkor erre a két évtizedre a 3-t megszorzod 72-vel. Nagyon könnyű kiszámolni, hogy ezen időszak alatt a marha- és birkatartó ágazat valójában többel járul hozzá a globális felmelegedéshez, mint a széntüzelésű erőműveink. Tehát ez egy óriási mértékben alulértékelt tény Ausztráliában.Whereas our coal-fired power stations release about 180 million tons of CO2.   So it sounds like coal-fired power stations contribute much more than our cattle do to global warming.

SupremeMasterTV: Úgy gondolja, hogy a metánt alulértékelik a kormányhoz mostanában eljuttatott beadványainkban?

 

Barry Brook professzor: Igen, ez egészen nyilvánvaló. Ha a különböző üvegházgázokat nézed, más a hozzájárulásuk a klímaváltozáshoz. Tehát szükséged van egy módszerre, hogy szabványosítsd őket. Az alapvető módszer, amit az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) használ, az az, hogy mindent átlagol egy 100 éves időszakra.

De amikor tényleg fent van a légkörben és kifejti a hatását, akkor a hatása 72-szeres, és ez nagy különbséget jelent. Ezért úgy gondolom, ha komolyak akarunk lenni a kibocsátás csökkentésünkben, akkor figyelembe kell vennünk a mezőgazdaság kibocsátásait, és legfőképp, figyelembe kell vennünk Ausztrália rövid távon legnagyobb hozzájárulását is.

 

SupremeMasterTV: Tehát, ha hatással akarnánk lenni az állattartásra, ha megszüntetnénk, időt nyernénk-e azzal a CO2 technológiáinkhoz?

 

Barry Brook professzor: Igen, mert a metánnak nagyon erőteljes, de rövid távú hatása van; érdekes módon, a CO2-dal összehasonlítva egészen gyorsan tudsz vele kezdeni valamit. Tehát, habár valóban nagyon fontos jelenleg, ez olyasmi, amit tényleg gyorsan el tudunk távolítani a kibocsátásaink közül. Például a klímaváltozással nem összefüggő okok miatt Ausztrália birkapopulációja az 1992-es 190 millióról kevesebb mint 100 millióra csökkent.

 

Ennek nagy hatása volt Ausztrália metán kibocsátásaira. Ez egy példát mutat arra, milyen gyorsan elérhetjük a változást – ez lényegében felére csökkentette Ausztrália birkáinak kibocsátását. Nincs semmi oka annak, hogy ezt miért ne tudnánk megtenni a marhaállománnyal is. Eközben a társadalom infrastruktúráját megváltoztatni, például a széntüzelésű erőművekről az alternatív energiaformákra, bár annak nagyon gyorsan meg kell történnie, az az alapvető infrastruktúra nagy átalakítását igényli, olyasmit, ami azt hiszem, gazdaságilag nehezebben megoldható.

 

Miközben Ausztráliában a marhaállomány csökkentése olyasmi, amit gyorsan meg lehetne tenni, alig pár év alatt, és hatalmas hatása lenne a hozzájárulásunkra a globális felmelegedéshez.

 

SupremeMasterTV: Szeretnék arról az összefoglaló munkáról beszélni, amit ön Geoff Russell-lel csinált. A címe, “Meat’s Carbon Hoofprint” (A hús szénpatanyoma). Tudna erről beszélni nekünk?

 

Professor Barry Brook: Igen, ez egy olyan munka volt, amiben megnéztük a marhahúsfogyasztás relatív hatását egy család CO2 kibocsátására, néhány egyéb, olyan tevékenységgel összevetve, amiről a legtöbb ember azt gyanítaná, hogy annak sokkal nagyobb hatása van a globális felmelegedésre. A példa, amit használtunk – mondjuk legyen egy nagy négykerék meghajtású autód, egy Ford Territory.

 

Annak a megépítése 17 tonna CO2-ba kerül, aztán minden héten használni, az kb. 200 gr CO2 lenne kilométerenként. Tehát ezen az alapon folytathatod a számolást, hetente 60kg CO2 lehet az, hogy mindenfelé használod ezt a lomha Ford Territory-t, és azok a kibocsátások, amikkel az előállítása járt.

 

Ha azt eszed, amit a CSIRO „teljes jólét étrendet” ajánl – az átlagos heti marhahúsfogyasztás 3 és 5 kg között van – akkor azt találod, hogy amikor elvégzed a számításokat a metánra, még akkor is, amikor a szabványt használod, ami 25-ször olyan erős, mint a CO2 – és emlékszel, korábban mondtam, hogy ténylegesen 72-szer nagyobb hatásról kellene beszélnünk. De még 25-ször olyan erős hatásnál is, az hetente kb. 200kg-t bocsátana ki, a Ford Territoryd 60kg-jával szemben.

 

Tehát csak 5 éven át kell elhagynod azt a húst az étrendedből, és megfizetted annak a remek négykerék meghajtásúnak a kibocsátásait; ez egy példa.

 

Egy másik mód, hogy megnézzük az 1 kg marhahús által kibocsátott mennyiséget. Az annyira intenzív a metán kibocsátás szempontjából, hogy egyenlő egy kg alumínium kibocsátásának a négyszeresével – amiről azt tartják, hogy rendkívül energiaigényes, és elektrolízissel rengeteg áramot használ a tényleges alumínium előállításhoz.

 

A marhahús négyszerese 1 kg alumínium előállításának, és sokkal többel járul hozzá, mint egy négykerék meghajtású autó vezetése. Ezek olyan tények, amiket rendkívüli módon alulértékelnek. Ez azt jelenti, hogy klímatudatosnak kell lenned az étrended tekintetében, mert az életmódodban van néhány olyan dolog, ami sokkal jobban fog hatni a globális felmelegedésre, mint mások, és az emberek valójában nem tudják, hogy melyek ezek.

 

SupremeMasterTV: A vízzel kapcsolatban, amit a marhahús előállításhoz felhasználnak. Rengeteg vízről van szó. Tudna erről beszélni?

 

Barry Brook professzor: Igen, valóban, rengeteg vízbe kerül 1kg marhahús előállítása, és a tejtermékek előállítása is rengeteg vizet igényel.

 

Ausztráliában a legtöbb tejtermelés olyan földeken folyik, amik valójában nem lennének alkalmasak tehenészetre, ha nem használnának öntözéses gazdálkodást. Tehát ez olyan víz, amit a Murray folyóból vezetnek oda, és óriási legelőterületeken szétpermetezik, hogy a jó tejtermeléshez kellően zöld legelőt produkáljanak. De ez ugyanaz a víz, amiből kétségbeejtően nagy hiány van Adelaide-ben, ami megöli a Coorong-t [a Murray folyó torkolatvidéke], például, mert nem kap elég folyóvizet.

 

Ezeket kipermetezik Western Victoria zöld mezőire, hogy tejterméket állítsanak elő. Ez valójában a víz felhasználásának abszolút nem értelmes módja. Tehát azt hiszem, az embereknek az állattartás teljes hatását kellene nézniük, hogy valóban képet kapjanak, miért lehetnek azok különösen ártalmasak a globális változásra. Valóban, Ausztrálián túl tekintve, a trópusokra, a trópusokon az erdőirtás egyik fő hajtóereje – ami önmagában az összes emberi CO2 kibocsátás nagyjából 20%-áért, egyötödéért felelős – annak a hajtóereje a marhalegeltetés miatti erdőirtás.

 

Tehát ismét az erdőirtás okozója, CO2 kibocsátás oka, közvetlen azoknak a fáknak a kivágásával és elégetésével, többnyire elégetésével, és aztán, ha egyszer a szarvasmarha ott van, akkor rengeteg metánt is termelve. Tehát semmi kétség, hogy az állattartásnak hosszú árnyéka van, és valóban ez volt a címe tavaly az ENSZ jelentésének, ami az állattartás teljes hatását nézte a globális változásra. Nagyon egyértelmű, és mindenre kiterjedő.

 

SupremeMasterTV: Úgy gondolja-e, hogy kormányunknak többet kellene tennie, hogy informálja az embereket arról, mit tehetnek egyénekként, amivel segíthetnek a bolygószintű válságban?

 

Brook professzor: Azt hiszem, a mezőgazdaság kihagyása az egyenletből rossz jelzést küld, mert a társadalom egy ágazatát felmenti az üvegházgáz csökkentések alól, holott valójában a társadalom minden ágazatának hozzá kell járulnia – tehát csak áttolja a terhet a társadalom egyéb részeire. És nem ismeri el megfelelő módon azt a hatást, azt a környezeti hatást, amivel az állattartás jár Ausztráliára nézve. Gyakran beszélnek a klímaváltozásról, mint egy hosszú távú hatásról, és hogy az mit fog okozni a század végére. Mégis, olyan hatásokat látunk, mint nyáron a jég eltűnése az Északi-sarkvidéken, a trópusi időjárási rendszerek kiterjedése, nagyon erős szárazságok Afrikában, és Ausztráliában, valóban.

 

Az olyan hatások, amiket 20, 30, 50, 100 évvel későbbre jósoltunk, azok most történnek.

És annak is megvan a nagy veszélye, hogy túljutunk azon, amit az USA rendszerben fordulópontoknak hívnak, ahol kezdünk elszabaduló klímaváltozást tapasztalni, vagy legalábbis olyan klímaváltozást, amit nagyon felgyorsítanak a Föld rendszerének változásai.

 

Létfontosságú társadalmi fordulópontnál vagyunk, és létfontosságú környezeti fordulópontnál, pont most. Most van itt a cselekvés ideje. Sürgős.